nedeľa 28. januára 2018

Körhinta



Csak eljön napjaink reggele s estje,
mert forog a Föld, ez a dolgok rendje.
Rohanó ember, ki munkába menne,
kérdi önmagát:„Van még élet benne?”


Kel, sürög, fekszik, de nem alszik,
maga sem tudja tán, kire is haragszik.
Keresi, kutatja, ki felel mindezért,
hogy szédül és lassan elveszti eszét.

Minden rendben, csak az évek szállnak,
más lett a súlya mindegyik mának.
Valaha nevetett, ha körhintára felült,
most meg akkor, ha felkelni sikerült.

Ha gyorsan lép kettőt, inog a világ,
kapjon el valaki, támaszért kiált.
Lassuljon az iram, lépésre lépés jár,
kedvenc helye eztán a meleg tollas bál.   


                                              Barta Ágnes / BaGucci / 




nedeľa 17. decembra 2017

HELLOWEEN - PUMPKINS UNITED World Tour - 26.11.2017 Bratislava with my c...





Elnézést, hogy nem vers, amit közlök, de a zene is a művészet része :-) Ezen az eufórikus koncerten pedig volt szerencsém személyesen részt venni.

streda 15. novembra 2017

Mese dióhéjban



Dió, mogyoró, mire jó?
Edzett csontra az való.
Megmondta már nagyanyó,
S azt fütyüli a rigó.

Megijedt kis kukac Tóni,
s dióhéjnak társlakói,
a nagy zajra szétfutottak,
konyhasarkot választottak.


Nyugalmukat gazdasszonyka               
fejtetőre állította.
Közeleg a tél dereka,
Meleg szoba azt suttogja.

Ki a zsákból, be sütőbe,
forró legyen jó előre.
Hadd süljön a bejgli kérge
szent karácsony ünnepére.                         

                                              Barta Ágnes / BaGucci /

štvrtok 15. júna 2017

Ígéret



Megváltozott sokminden , de mi nem?
Az élet körülöttünk már csak ilyen.
Lépések fáradnak, tempójuk lassul,
Ne siess ember, szíved is elhalkul.

Forrt véred a minap, de hol van már?
Megnyugszik lelked is lassacskán.
Ez így van jól, hidd el, ha mondom,
ne legyen ennél súlyosabb gondom.

A Nap ugyanúgy szórja ránk aranyát,
fénycsóvát vet körénk s veszi kalapját.
Váltják egymást nagy Hold fivérével,
hogy együtt lássanak órák elteltével.

Kedves melódiák közepette ránk néznek,
széles mosolyt arcukon nem lepleznek.
Az ígért örök tart, csengettyű a helyén.
Nyugalom honol, meddig a szem elér.



                                              Barta Ágnes /BaGucci /

pondelok 12. júna 2017

Kóbor rímek




Riadtan pislogva ülök az ágyon,
rémálom ébresztett, zokszó van számon.
Zsibbadó izmaim ernyedten zsibognak,
kezdete vagy vége ez az álomnak?


Csukott szemfedél messzire elkísért,
túl az Óperencián hajókon evickélt.
A pergő filmkockák otthonában
lopták el álmom a dicsőség zajában.


Számból lopott szavak futottak tova,
engedélyt nem kért tőlem senki soha.
Kék fénnyel villogó autóval kergettem,
valaki utolérte, összegyűjtötte helyettem.


Szavaim sírva sóhajtanak, hívnak tettre,
felróják, miért is bíztam őket a hitre.
Ropogós lapoknak lakói nem lettek,
köddé vált rímeim szájról-szájra estek.

Nagy Herceg




Valahol a rengetegben áll egy  kis ház odaát,
magasra nőtt dudva között nem látni az ablakát.
Hűvös szobák egyikében megmozdul egy árny,
álmából ébredő hercegnő?Nem.Herceg, ki vár.

Várja a tavaszt meg nyarat, vidáman csillog a szeme,
olykor-olykor jókedvében magával ragadja a zene.
Ha jóhír járja, véka alá nem rejti, öröme végtelen,
nyomós gondok terhe alatt színt játszani képtelen.

Kapuja tárva, szíve még inkább, örvend a hangnak,
ha szól hozzá számára kedves, vége búnak-bajnak.
Aranytálca, margarétás kiscsésze is előkerül izibe',
így ébredni nagyon szeret, nem fázik már, hiszik-e?

Megy a munka serényen, áramlik az áldás
minden megy a helyére, a nagy Herceg hálás.
Így csöppentem az álomba, hercegnővé váltam,
életemnek értelme lett, régen erre vágytam.




   

nedeľa 29. januára 2017

A szomszéd melódiája



Áldás a jó szomszéd, ki éldegél magának,
ha néha szükséges, hangot ad szavának,
takarít, beszélget, s mosolyog kifelé,
zaját tompítja, ha mást pihenni vél.

De jaj annak, kit rossz szomszéd érint,
egészen megőrül vagy legalább félig.
Einstein frizura hozzámérve lapos,
mikor a fúrás reggeltől estig alapos.

A munka menete egyedi  ritmust diktál,
néha szaggatott, aztán allegróban zihál.
Még élvezni is lehetne eme melódiát,
ha nem remegne bele az egész lakóház.

S ahogy ezt írom, úgy lett hirtelen csend.
A falnak is szeme van, olvassa a versem.
Maradjon már ez ma így, ezt kívánom,
hogy a hétfő reggel ne legyen rémálom.


                                            Barta Ágnes / BaGucci /